Zsolt 2,1 Miért háborognak [dühösködnek; tombolnak; agyarkodnak; dühöngnek; zúgolódnak; morognak; miért fennhéjázók] a nemzetek [pogányok]? A népek miért kovácsolnak [gondolnak; terveznek] hiú [céltalan; sikertelen; üres; hiábavaló; semmit érő; haszontalan] terveket?

Zsolt 2,2 A föld királyai fölkelnek, [felkerekednek; összegyűlnek; fölállnak] nagyjai [a fejedelmek] összeesküsznek [együtt tanácskoznak; egybegyűlnek] az Úr ellen és Fölkentje [Krisztusa] ellen

Zsolt 2,3 „Törjük össze [szaggassuk le] bilincsüket, tépjük szét [dobjuk le (rázzuk le) magunkról; szakítsuk széjjel] rabláncukat! [köteleiket; igájukat]

Zsolt 2,4 Aki az égben [mennyekben] lakik, az mosolyog [nevet] rajtuk, kineveti [megcsúfolja; kigúnyolja] őket az Úr

Zsolt 2,5 De egyszer majd [izzó] haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk. Részletek >