Kéz a kézben
Rúgtak-haraptak-csíptek
mázos mosolyba csomagolva
kiöklöztek-űztek
a csillagtalan éjszakába
hol a remény cserepekre
tört összetiporva
lelkem sebesülten vergődik
szárnyaszegett-haldokló madár
a súlyos ütések kínjai
megannyi tüske a koronán
fájdalom borítja elmémet
sötét felhőként telepszik rám
a keserű magány érzése
van még tovább?
Felnézek a tintaszínű égre
a felhők hirtelen oszlanak
egy hatalmas kéz sodorja őket
és gyengéden megsimogat
Már nem vagyok egyedül
velem van a testté lett Szeretet
maga a Teremtő
Aki mindent újjá tett
fájdalmaimat Ő hordozta
egykor egy véres kereszten
minden sebet begyógyítva
gyötrelmeimet viselte
Újra látom Őt a Megmentőt
a drága vért mely elfedez
a pusztító gyűlölőtől
felszárnyalhat a lelkem
Kezem egy átszögezett
Szent tenyérbe simul
a vihar tomboló ereje
távoli messzeségből zúg
S már nem látok mást
csak a sugárzó dicsőséget
mely a Királyt
palástként takarja be
Szemei perzselő tűz lángja
felszárítja könnyeim
hangja sok vizek zúgása
hozzám szelíden érkezik
a fájdalom és sóhaj
Benne semmivé válik
Meggyógyított a Szeretet.
(A verset írta: O. K. Anikó)
